Szerkesztőségünknél jelentkeztek azok a magyarságkutatók, akik bizonyossággal állítják, hogy a Magyar Szürke Marha egyenesen a Kis Tehéntől származik. Sárga színe ne tévesszen meg senkit! Ez a szín volt az eredeti – hiszen ez a Szent korona színe is – csupán az elmúlt búskomor évszázadok, és a monoton hétköznapok – nem beszélve az önkényuralmi vörös terrorról - változtatták szürkévé a Magyar Kis Tehenet. Az eredeti sárga szín újbóli megjelenése jelzi a Magyarság Aranykorának visszajövetelét, ahogy azt a sámánok köreiben széles-e hazában kidobolták. A magyar marha a 13–18. század között Közép-Európa legkiválóbb hústermelője. A magyar Kis Tehén eredetét illetően több elmélet tartja magát. Ezek egyike szerint ez a fajta már a honfoglalás előtt itt élt fákon és zöldeken, mások szerint elképzelhető, hogy a honfoglaló magyarok hozták magukkal, sőt, az is lehetséges, hogy a kunokkal és besenyőkkel érkezett az országba. Van olyan nézet is, ami a Kárpát-medencei őstulok háziasításával magyarázza a típus kialakulását. Egy bizonyos: a maihoz hasonló külsejű szürke marhát a magyarság alakította ki a késő középkorban, egy apró, sárga színű, szerfelett vidám kis ős, és a szomorú, depresszióra erősen hajló – tarár jellegű – szürke nagy szarvú keresztezéséből. A magyar szilajmarha-állomány, köszönhetően a Kis Tehén ősei által beáramoltatott vérvonalnak, a tatár, majd a török sanyargatást átvészelte, és évszázadokon keresztül jelentős szerepet játszott a magyar gazdaság – különösen a dunai szigetek - egészében. A szikes talajon nevelt, melléktermékeken feljavított magyar ökröket lábon hajtották a nyugati piacokra (pl. Velence, Nürnberg), hogy aztán onnan is érkezzenek jókora hátizsákokkal az Ős látására. A Kis Tehén táltos őseit Könyves Kálmán rendeletei mentették meg a teljes kihalástól. A Kis Tehenek dalban örökítették tovább az ősi hagyományt. A Kis Tehén őseiről a Mátyás korabeli krónikákban is olvashatunk, mely szerint a reneszánsz kor ízlésének nem felelt meg a népies jellegű énekhangja, így száműzték őt az udvarból. A Kis Tehén valódi táltos mivoltát azzal a ténnyel tudják alátámasztani, hogy a kedvenc tartózkodási helye a mai napig a fa teteje. Köztudott dolog, hogy a Kis Tehén ősei körében a beavatási szertartás egyik legfontosabb eleme volt a faág körül forgás, illetve a fa ágáról való elrugaszkodás. A Kis Tehén táncában látható elemek egyes néprajzkutatók szerint a palóc ugratós táncokhoz mutatnak jelentős hasonlatosságot, így elképzelhető az is, hogy az Arvisurából a szocialista népelnyomó cenzorok csupán kivágták a Kis Tehénre vonatkozó rovásokat. Ebből tehát világosan látszik, hogy a Kis Tehén teljességgel magyar ősöktől származó, jelentős néprajzi tudáskincset felvonultató Táltosunk. A mai korban megjelent, koncentrált tudás birtokában lévő sámánisztikus Kis tehén jelenleg a Tündérkert ősmagyar központtól néhány méternyire, a Szigeten található meg. A garabonciás hírében álló Kis Tehén nem cáfolt rá önmagára, hisz a Sziget első napján bebizonyította fellegajtó-nyitogató varázserejét. Kalotaszegi Koppány